Kutatások

A kutatásokhoz használt korpusz főként a BEA spontánbeszéd-adatbázis háromfős társalgásaiból áll. A meglévő annotációt kiegészítettük társalgási jelenségek címkézésével (háttércsatorna-jelzések, egyszerre beszélések, beszélőváltások stb.). Az összesen 100 társalgási felvételt úgy válogattuk, hogy mintegy fele esetben két beszélő azonos (az interjúkészítő és a társalgó partner), így bizonyos változók csökkenthetők, például a beszélőalkalmazkodás vizsgálatakor. A korpusz fejlesztéséről bővebben itt olvashat: Horváth Viktória - Krepsz Valéria - Gyarmathy Dorottya - Hámori Ágnes - Bóna Judit - Dér Csilla Ilona - Weidl Zsófia 2019. Háromfős társalgások annotálása a BEA-adatbázisban: elvek és kihívások. Nyelvtudományi Közlemények. 115. 255-274.

Szeretettel várjuk azokat a kutatókat és doktoranduszokat, akik szeretnének bekapcsolódni interdiszciplináris kutatásainkba - akár a kutatócsoporttal társszerzőségben, vagy a korpusz felhasználásával.

Kapcsolatfelvétel: tarsalgas.elemzes@gmail.com

A társalgások szünetezése - különböző funkciók és realizációk (Horváth Viktória, Gyarmathy Dorottya, Krepsz Valéria, Gráczi Tekla Etelka, Hámori Ágnes)

A kutatáshoz 10 társalgás elemzése a BEA-adatbázisból (131 perc összesen) A beszélők a társalgásokban is leggyakrabban grammatikailag indokolt helyen tartanak szünetet, kevésbé frázison belül. A narratív szakaszokban több volt a néma szünet, mint a dialogikus szakaszokban, időtartamuk nő a társalgási szakaszok vége felé - csökken a beszélői aktivitás. A szakaszok elején is hosszabbak a szünetek, mint a szakaszok belsejében - gondolatok tervezésére, nyelvi formálására több időre van szükség. A beszélőváltások fele néma szünettel valósult meg: döntő többségük kevesebb, mint 600 ms alatt - extenzív predikció nagymértékű jelenléte a háromfős társalgásokban.

A nevetés főbb jellemzői spontán társalgásokban (Krepsz Valéria, Hámori Ágnes, Gyarmathy Dorottya, Horváth Viktória)

A nevetések előfordulásának, típusainak és realizációjának elemzése 4,5 órányi 3 fős társalgásban (1700 adat), kvantitatív és pragmatikai szempontú kvalitatív elemzések. A jelenség nagyjából fele háttércsatorna-jelzésként realizálódott. Az eredmények igazolták magyar háromfős társalgásokban, hogy az eltérő interakcióbeli helyzetekben megjelenő nevetésekhez különböző gyakoriság és szignifikánsan eltérő időtartam kapcsolódik. A résztvevői szerepek és a társalgás szerkezete befolyásolták a jelenség gyakoriságát. A közös nevetések továbbá szignifikánsan hosszabbak voltak, mint egy-egy beszélő önálló nevetései.


Kitöltött és néma szünetek realizációja és összefüggése a beszédtípus függvényében (Gyarmathy Dorottya, Horváth Viktória)

10 narratíva és 10 társalgás, összesen 3 órányi anyag, 2400 előfordulás elemzése alapján az eredmények azt mutatták, hogy a beszédtípus nem befolyásolta a szünetek gyakoriságát, de időtartamuk hosszabb volt a narratívákban. A pozíció befolyásolta az időtartamot: a néma szünetek hosszabbak voltak frázishatáron, mint frázison belül; a kitöltött szünetek hosszabbak voltak két néma szünet között, mint szóhoz kapcsolódva.


Társalgási jelenségek, beszélőváltás, diskurzusszerveződés - fonetikai jellemzők és pragmatikai tényezők összefüggései magyar társalgásokban (pilot study) (Hámori Ágnes, Horváth Viktória)

A pilot kutatásban egy háromfős, kötetlen témakörű magyar nyelvű társalgást elemeztünk a BEA-adatbázisból. A résztvevők azonos életkorú és végzettségű, egymást jól ismerő, egynyelvű fiatal nők. Az elemzés keretében vizsgáltuk a teljes felvételen (időtartama 25 perc) előforduló fő társalgási egységeket (fordulókat), a beszélőváltások típusait és megvalósulását, illetve a résztvevőknek a fordulószervezéssel kapcsolatos tágabb nyelvi tevékenységét. Az adatbázis többszintű annotálását kiegészítettük a kutatás céljainak megfelelően: a Praat szoftverben jelöltük a beszélőváltáshoz kapcsolódó jelenségeket (beszélőváltások, közbevágások, együttbeszélés stb.). Praat szkripttel automatikusan meghatároztuk a vizsgálandó jelenségek időtartamát és az F0 változásait, amelyet az adatok manuális ellenőrzése követett. Az eredmények azt mutatták, hogy a beszélőváltás különböző stratégiái kapcsán a beszéd fonetikai jellemzőinek különböző jellegzetes mintázatai figyelhetők meg, amelyek nem egyszerűen a fordulók lezárásához vagy kezdéséhez kapcsolódtak, hanem a fordulóelosztás dinamikus és egyezkedéses szerveződésében kaptak fontos szerepet. Hasonló a beszélőváltásokat megelőző egyszerre beszélések és néma szünetek átlagos időtartama és eloszlása is; a beszélőváltások típusától függetlenül tehát többnyire 400 ms-nál rövidebb idő alatt történt meg a szóátvétel. Ezek az adatok nemcsak a magyar társalgások általános jellemzése szempontjából lényegesek, hanem a fordulóváltással kapcsolatos prediktív feldolgozás elméletét is alátámasztják, a magyar nyelv tekintetében először vizsgálva ezt a kérdéskört.

Az artikulációs tempó dinamikus változásának vizsgálata a társalgásokban (Kohári Anna, Krepsz Valéria, Bóna Judit, Gráczi Tekla Etelka, Gyarmathy Dorottya, Huszár Anna, Horváth Viktória)

A kutatás 10 társalgás alapján vizsgálta az artikulációs tempó változásait a társalgás szerkezetének különféle aspektusaiból. A tempó értékében nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a beszélők között, és a társalgás narratív/dialogikus szakaszai között sem, de tendenciaszerűen igazolódott, hogy a beszélők többsége gyorsabban beszélt a társalgás narratív szakaszaiban, mint a dialogikus részekben. Az egyes társalgásokban a két állandó beszélő artikulációs tempója az egyes szakaszokban közelebb állt a más felvételeken társalgásokban mért saját értékeikhez, mint az adott társalgásban a kísérleti személy tempójához - az artikulációs tempó relatíve állandónak tűnik a szituáció és a beszédpartner személyétől függetlenül.

Háttércsatorna-jelzések elemzése spontán társalgásokban (Gyarmathy Dorottya, Krepsz Valéria, Dér Csilla Ilona, Hámori Ágnes, Horváth Viktória)

A kutatás alapja 10 darab, 3 résztvevős társalgás a BEA-adatbázisból. Összesen 822 darab háttércsatorna-jelzés elemzése a típus, a szerkezet, az időtartam és a sűrűség függvényében. A társalgások mikrostruktúráját általánosan jellemzi, hogy a nagyobb szakaszok lezárásához közeledve a háttércsatorna jelzések sűrűbb előfordulást mutatnak. A háttércsatorna-jelzések a korpuszban döntően egyszerre beszélésként realizálódtak. A hümmögések voltak átlagosan a legrövidebbek. A kutatás új eredményekkel szolgál a pragmatika számára, de hasznosíthatók az idegennyelv-oktatás és a mesterséges intelligencia kutatásában, például az ember-gép kommunikáció természetesebbé tételéhez.


Az egyszerre beszélések jellemzői háromfős társalgásokban (Horváth Viktória)

A kutatás 10 BEA-társalgás alapján vizsgálta az egyszerre beszélések funkcionálisan elkülöníthető típusait, azok előfordulását, időtartamát, megjelenésük jellemzőit az egyes társalgási szakaszokban. Az eredmények szerint az egyszerre beszélések döntően háttércsatorna-jelzéskor fordultak elő (ebben az esetben realizálódtak a legrövidebb időtartamban), és gyakrabban jelentek meg a társalgási szakaszok vége felé. Az egyszerre beszélések 10%-át követte szóátvétel. A sikertelen szóátvételeket általában hosszabb egyszerre beszélés előzte meg, mint a sikeres szóátvételeket.

Temporal characteristics of silent pauses and breathing: the effects of speakers' age (Gyarmathy Dorottya, Krepsz Valéria) 

 The present study investigates the relationship between the pattern of the audible respiration and the occurrence and the duration of silent pauses in two age groups according to their position and function in two speech genres (narrative and conversation). We analyzed how silent pauses and respiration patterns are influenced by their position in spontaneous speech and the age of the speakers based on 20 Hungarian conversations and narratives from young and older adult speakers. Results showed that the strategies of pausing are determined by their functions and speech genre. We empirically and statistically confirmed that the physiological necessity of breathing is subordinated to the speech planning processes.